A bátorságadó gyógynövény: a vad kakukkfű

A vad kakukkfű múltja

Már az ókori görögöknél és egyiptomiaknál is kedvelt gyógynövény volt a kakukkfű, latin neve is innen származik: a Thymus név ugyanis az óegyiptomi tham szóból jött létre, jelentése halottmosó növény. Nem véletlenül, hiszen hajdan a múmiák balzsamozására és a húsok tartósítására is használták – ahogy azt a tudomány is bebizonyította – antimikrobiális és antioxidáns hatóanyaga tette erre képessé.

A középkorban azt tartották róla, hogy növeli a bátorságot: a nők kakukkfüvet adtak a lovagjuknak, mielőtt elmentek a csatába. Culpeper azt írta róla, hogy a „tüdőt erősíti, és belsőleg alkalmazva megnyugtatja a gyomrot és kihajtja a szeleket”.

Hol találjuk?

A népes nevén balzsamfű, démutka, kakucskafű, timián, tömjénfű, töményfű vagy vadcsombor elsősorban kaszálóréteken, legelőkön, cserjésekben érzi jól magát. Szereti a napfényt, de talaj szempontjából nem igényes, leginkább a meszes alapkőzetet kedveli. Hazánkban öt honos vad kakukkfűfaj van, ezek herbáit egybegyűjtik. Májustól egészen szeptemberig lehet szedni, de gyakran ősszel másodvirágzás is van. Gyűjtéskor a fás részek fölött vágjuk le az ágakat, a fás részek nem igazán tartalmaznak hatóanyagot.

Általában a kisebb termetű fajok illóolaja kevesebb és kevésbé értékes, mint a nagyobb termetűeké, leginkább a közönséges előfordulású, felálló habitusú magyar/magas kakukkfüvet érdemes gyűjteni.

Virágzáskor a legértékesebb

Elsősorban illóolajat, flavonoidokat, fahéjsav-származékokat, cserzőanyagokat tartalmaz a vad kakukkfű. Jó mézelő növény, virágzáskor leggazdagabb a hatóanyag tartalma. Jó tudni viszont, hogy a legfontosabb illóolaj-komponens, a timol nincs feltétlenül mindig jelen a növényben, ez környezeti tényezőktől is függ, illetve genetikai okokra is visszavezethető. A rákellenes hatásáról ismert timokinon nevű hatóanyagot a Magyarországon vadon termő kakukkfüvekből eddig még nem sikerült kimutatni.

A hörgők barátja

A vad kakukkfű gyógyerejét főleg a gyulladásos légúti megbetegedések esetén érdemes használni, hiszen flavonoid- és illóolajtartalmának köszönhetően köptető, enyhe görcsoldó és légúti fertőtlenítő hatása van.  Szamárköhögés és asztma esetén is jótékony hatású, oldja a hörgők görcsét és feloldja a váladékot. A főzet a bélférgeket is elűzi, sőt a másnaposság kellemetlen tünetein is enyhít. Hatékonyan alkalmazható a  mikroorganizmusok, penészfajok, bacilusok, baktériumok ellen is, fertőtlenítő hatása miatt a szájhigiéniás termékekbe is gyakran felhasználják.

Érdemes ülőfürdőt, borogatást is készíteni belőle az aranyérrel, bőrgombával küszködőknek. Illóolaját a szépségipar is használja, mivel fokozza a bőr vérkeringését, fertőtlenít és gyulladáscsökkentő, így sok arcpakolás, krém alapanyaga. Fűszerként is finom, karakteres íze miatt azonban a mennyiségre figyelni kell.

Így használd!

Teát úgy készítsünk belőle, hogy 1-2 gramm kakukkfüvet egy csésze forrásban levő vízzel öntsünk le, majd hagyjuk 10-15 percig ázni. Ha szükséges, egy nap többször is fogyaszthatunk belőle. Fürdő esetén egy teljes fürdőhöz 200 gramm kakukkfűre van szükség. Tinktúráját úgy készítsük, hogy a növénnyel lazán megtöltünk egy üveget és pálinkával felöntjük, majd két hétig állni hagyjuk a napon, ebből legfeljebb 3 alkalommal 1 kanálnyit fogyasszunk. Eltehetjük olajban is, a kakukkfüvet lazán üvegbe tesszük és hidegen préselt olajjal öntjük le, majd két hétig a napon vagy meleg helyen hagyjuk állni. Szívbetegeknek és kisgyerekeknek ne adjuk, és nem árt megjegyezni, hogy nagyobb mennyiségben a pajzsmirigyek működését gátolhatja.