A mindent gyógyító szent növény: virágban a zsálya

Az elnevezés arra utal, hogy régen a zsályáról azt tartották, hogy minden betegséget gyógyít.

A zsálya az árvacsalán-virágúak rendjébe, az árvacsalánfélék családjába tartozó évelő faj. Honos az Ibériai-félszigeten, a Krím félszigeten, Kis-Ázsia hegyvidékein, és Provence-ban. Az alfajok nem különíthetők el élesen, számos átmeneti alak található vadon, de a kultúrákban is. A hivatalos drog a növény egész, vagy aprított, szárított levele. Hatóanyagai a diterpének, triterpének, flavonoidok, rozmaringsav és kávésav. Illóolajat tartalmaz, és jelentős a cserzőanyag-tartalma is.

Külleme

A zsálya egy évelő félcserje, gyökere mélyre hatoló és erősen elágazó. Szára 50-80 cm magas, idősebb korban elágazó, szürkésbarna, fás.

Fiatal hajtásai többnyire lilás ibolyaszínnel futtatottak, szürkésfehér szőrökkel sűrűn borítottak. Levelei hosszúkás-lándzsás, vagy megnyúlt tojás alakúak, az alsók nyelesek, a felsők ülők, szélük csipkés. A levelek színe és főként fonáka molyhosan szőrös, virágzata 2-3 virágból áll, ibolyás-kék, rózsaszínű vagy fehér. Idegenporzó növény, május végétől július közepéig virágzik.

A zsálya szereti a meleget és jól tűri a szárazságot, szinte mindenütt megél, de leginkább a meszes, középkötött, gyorsan melegedő talajt kedveli. Így főleg a déli, védettebb lejtőkön termeszthető jól, az erős, hótakaró nélküli teleket viszont megsínyli.

A szent fűszer

A zsályáról már ókori iratokban olvasni lehet, a római konyha fontos alapanyaga volt ez a gyógynövény. Bőségesen használták fűszerként, tudták, hogy fogyasztásával a gyomorpanaszokat meg lehet előzni. Szinte szent növényként tisztelték, azt tartották, hogy halhatatlanná tesz, ezért betakarítása sem hétköznapi munka volt. Kiválasztottak szedhették szigorú feltételek mellett.

Hippokratész a fertőtlenítő hatására hívja fel a figyelmet. Minden nép más erőt tulajdonított a zsályának, az egyiptomiak a termékenység fokozását remélték tőle, az amerikaiak a gonosz szellemek ellen használták, a gallok pedig úgy gondolták, a zsálya révén visszatérnek hozzájuk meghalt szeretteik.

A növény tiszteletének példája egy történet is, amit egy régi füvészkönyv őrzött meg. E szerint amikor Szűz Mária a gyermek Jézussal menekült, egy zsályabokor mögött talált védelmet az őt keresők katonák elől. Ezért az Istenanya azt mondta: „Képessé teszlek, hogy bármilyen betegségből kigyógyítsd az embereket, mentsd meg őket a haláltól, ahogyan engem is megmentettél.”

Ha telepítenél

A zsályát magról és palántáról is lehet ültetni, a talajt ehhez jól meg kell munkálni, egyenletesen elsimítani. A legoptimálisabb idő a vetésre október vége, november eleje, vagy a kora tavasz. Mivel kezdetben lassan fejlődik érdemes szabadágyi palántanevelést alkalmazni. Az ősszel kiültetett növényekről már a következő évben lehet szedni hajtást, a magról kelt zsálya csak a második évtől fordul termőre.

 A szedést követően árnyékban, jól szellőző helyiségben vagy padláson vékonyan kiterítve kell szárítani, majd zsákban tárolni.

Gyógyereje

A zsálya gyógyerejét már a középkorban ismerték, a tuberkulózisban szenvedő betegek éjszakai izzadását enyhítették vele. Ma már bizonyították is ezt a hatást, ezért ajánlják azoknak, akik a pajzsmirigy fokozott működése és az idegrendszer kiegyensúlyozatlan állapota miatt fokozottan izzadnak. A neves herbalista, Culpeper az íny gyulladásának csökkentésére javasolta a zsályával való öblögetést, ma már klinikailag is igazolták ezt a gyulladáscsökkentő, vírus- és baktériumölő hatást. A népi gyógyászat is ezt alkalmazta vérzéscsillapításra és az izzadás mérséklésére. Teája gyomorgörcsök, felfúvódás orvoslására is alkalmas, simaizom-görcsoldó hatása miatt a kínai nők a rendszeres menstruáció elősegítésére szedik. Kísérleti kutatások pedig memóriajavító erejét is bizonyították.

Ismert mellékhatása nincs. Az illóolajban előforduló tujon vegyület viszont mérgező hatású, ezért várandósoknak nem ajánlják a zsálya fogyasztását. És ezért kell vigyázni a hosszan tartó – 4 hetet meghaladó – alkalmazás esetén is, mert a túladagolás miatt okozhat kellemetlen tüneteket. Ezek a problémák azonban főleg az illóolaj felhasználásakor jelentkezhetnek, mert abban a hatóanyagok koncentráltabb formában vannak jelen. A zsályát a gyógyszeripar is használja, alkotóeleme gyulladásgátló, fertőtlenítő cseppeknek, székrekedés elleni granulátumnak, légúti betegségeket orvosló cseppeknek, ízületi- és izomfájdalmak enyhítésére készült kenőcsöknek is. A görcsoldó epeteában, köhögéscsillapító teában és a svédcseppben is megtalálható.

Így használd

A zsályából általában főzetet szoktak készíteni. Teához 1 teáskanálnyi füvet forraljunk le 2.5 dl forró vízzel, majd a csészét lefedve hagyjuk 20 percig állni. Ezután szűrjük és fogyasszuk lassan, ízesíthetjük mézzel, citrommal is.

Ha fáj a torkunk öblögessünk vele: 4-5 zsályalevelet öntsünk le 1 liter forró vízzel, hagyjuk 10 percig állni és leszűrés után adjunk hozzá 1 kávéskanálnyi ecetet. Sokan bort is készítenek, ilyenkor a zsályalevelet 1 deci borban kell áztatni 1 hétig, aztán leszűrni. Érdemes fűszerként is használni, húsos ételeknek különleges ízt kölcsönöz.