A vadgesztenye az év gyógynövénye 2023-ban
A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság (MGYT) Gyógynövény Szakosztálya vadgesztenyét választotta az év gyógynövényének 2023-ban. A vadgesztenye, másnéven bokrétafa, lógesztenye a Balkán térségben, Elő-Ázsiában honos lombhullató fa. Magyarországon és Európa többi részén dísznövényként ültetett díszfa, kertek, parkok kedvelt növénye, gyakori útsorfa. Közismert növény köszönhetően díszítő, jellegzetes lombjának és virágának a tavaszi időszakban, valamint barna, dió méretű fehér köldökfoltos magjainak, ami a gyermekek kedvence. Gyógyászati alkalmazása nem új keletű: régebben a növény magját, levelét, kérgét is használták a népi gyógyászatban, ma jellemzően a vadgesztenye magja szolgál gyógynövényes készítmények alapanyagául. Hazánkban a vadgesztenye gyűjtött gyógynövény, és bár gyűjtése az utóbbi években főként nemzetközi piaci trendek miatt stagnál, így is a legfontosabb gyűjtött fajok közé tartozik.
Mit érdemes tudni a vadgesztenyéről?
A dísznövényként ismert vadgesztenye fajok közül egyedül a fehér vadgesztenyét, vagy közönséges vadgesztenyét (Aesculus hippocastanum L.) használják gyógynövényként. Akár 30 méter magasra is megnő. Májusban nyíló, 20-30 cm hosszú jellegzetes kúp alakban nyíló, fehér színű bugavirágzatáról, tenyeresen összetett leveleiről és gömbölyű, húsos falú, tüskés tokterméséről még a növényvilágban kevésbé járatosak is könnyűszerrel megismerik a vadgesztenyét. Bár a hazai körülményeket bírja, az utóbbi években egyre gyakoribb, hogy a nyári száraz meleg, a nagyvárosok erős légszennyezettsége és a növény károsítói miatt, már nyár közepétől sárgul, lehullik lombja. A vadgesztenye jellegzetessége még, hogy a lehulló leveleiből, magjaiból kioldódó hatóanyagok miatt, nem él meg az aljnövényzet a gesztenyefák alatt.
Hogyan gyűjtsük?
A forgalmas utaktól távoli, nem szennyezett parkokban, kertekben található fákról gyűjthetünk, külön gyógynövény drog előállításra létesített állományai nincsenek. A vadgesztenye magját ősszel gyűjthetjük a tüskés burka nélkül, akár szabadban is, de mindenképp fedett helyen szárítsuk. Csak a frissen lehullott magokat gyűjtsük össze, a már napok óta földön heverő magok nem alkalmasak további feldolgozásra. A vadgesztenye kérgét tavasszal a fiatal ágakról gyűjtik. A leveleket pedig virágzás után, nyár elején szedik, amikor már teljesen kifejlődtek. A leveleket szárítókereten vékony rétegben kiterítve szárítsuk, miután a hibás, beteg levelektől megtisztítottuk.
Fényvédő és a vénák támogatója
A vadgesztenye magját lóeleségként és a lovak köhögésének enyhítésére használták a régi időkben, a lógesztenye elnevezés is innen ered. Levelét a népi gyógyászatban köhögéscsillapítóként, bélhurut, belső vérzések gyógyítására, külsőleg pattanásos bőr kezelésére használták. A vadgesztenye kérgét kelések, bőrbántalmak ellen alkalmazták a hagyományos felhasználásban. Malária gyógyítására a kínafa kérget is helyettesítették a szárított kéreggel, cseranyagtartalma révén pedig fontos bőrcserzőszernek számított. A vadgesztenye kéregből kivont eszkulin külsőleg összheúzószer, napvédő készítmények alkotórésze, mivel az ártalmas UV-sugárzást elnyeli. A magot a népi gyógyászat főként vizenyők, értágulatok, lábszárfekély, ödémák megszüntetésére alkalmazta, a modern fitoterápiában hasonló területeken használják ma is. Ezenkívül reumatikus fájdalmakat, különböző eredetű vérzéseket is kezeltek vele. A magból az ipar zsírosolajat, alkoholt, cserzőanyagot, valamint dextrin ragasztóanyagot is előállít, szaponintartalma révén mosószer is készíthető belőle.
A vadgesztenye gyógyhatása
A vadgesztenyemag hatóanyagaként szaponin glikozid vegyületeket azonosítottak, melyek közül legfontosabb az eszcin. Flavonoidok, kevés illóolaj, valamint nagy mennyiségű keményítő is található a magban. A vadgesztenyekéreg és a -levél kumarinokat, cserzőanyagokat, szterolokat is tatrtalmaz. A kéreg fő hatóanyaga az eszkulin, míg a levél flavonoid glikozid tartalma jelentős.
A vadgesztenye modern készítményeit a mag szaponinokra (általában az eszcinre) standardizált alkoholos kivonatait tartalmazzák, ezek gyógyhatása humán vizsgálatokban már bizonyítást nyert. Alkalmazásukkal a visszeresség okozta szubjektív panaszok, úgymint a lábfeszülés, alsó végtagi fájdalom, nehézlábérzés, enyhülését, és a betegségre jellemző objektíven mérhető paraméterek (vérkeringés, vénás pangás, ödéma) javulását tapasztalták. A kivonatok tartós használatának hatására az érfalak károsodása lassul, a vénák tónusa fokozódik, az ödéma és a gyulladás csökken. A modern fitoterápiában gyógyászati adagja 50-150 mg eszcint tartalmazó kivonat naponta. Tea formájában nem használatos, gyári készítményei között belsőleges alkalmazásra ajánlott porok, folyadékok, illetve a külsőleges panaszok enyhítésére szolgáló kenőcsök, gélek is rendelkezésre állnak, melyek alkalmasak a vénás keringési problémák – visszértágulat, visszérgyulladás, aranyér – enyhítésére.
A vadgesztenye készítményekkel folytatott kezelés jól tolerálható, esetenként emésztőszervi panaszokat (gyomorirritáció, hányinger) írtak le, előbbi gyomorsavnak ellenálló bevonattal ellátott tabletták alkalmazásával megelőzhető. A vadgesztenye készítmények alkalmazása terhesség és szoptatás során csak kifejezetten indokolt esetben, orvosi javaslatra ajánlott. Gyermekeknek a biztonságosságot alátámasztó adatok híján nem javallott az alkalmazása a vadgesztenye kivonatot tartalmazó készítményeknek. Más gyógyszerekkel, gyógynövényekkel nem írták le kölcsönhatását. Használatával kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a jótékony hatás kialakulásához legalább 4 hetes használat szükséges. Hosszú távú használata lehetséges, azonban mindenképpen előzze meg egy konzultáció a kezelőorvossal.