Amiből a gin született: íme a minden részében gyógyító boróka

Ez a tűlevelű, örökzöld cserje vagy kis fácska, gömbölyded, éretten kékesfekete színű, hamvas termést nevel, melyek 2-3 év alatt érnek be. Így aztán egy-egy példányon egyszerre vannak halvány zöld friss bogyók, az előző évi bordók, és a már több éves szürke színűek. A közönséges boróka egész Európában él, nálunk főként a Duna-Tisza közén és a Dunántúl déli részén terem vadon.

A homoki talajt kedveli főként, így aztán a 19. században az alföldi futóhomok megkötésére tömegesen telepítették. Meleg- és fénykedvelő, szárazságtűrő növényfaj, mely az Alföld egyetlen őshonos fenyőféléje.

Minden része értékes

A borókának szinte minden része felhasználható, de gyógyászati szempontból az érett, sötétszínű bogyója a legértékesebb, ez 1-3% illóolajat tartalmaz. Az illóolajat a friss vagy szárított bogyókból nyerik ki, különleges eljárással. A termésben sok a cukor, friss állapotában jelentős mértékű C-vitamint is tartalmaznak, ezeknek egy része azonban a szárítás folyamán elbomlik.

Kifüstöli a leprát?

A növényt a középkorban számos hiedelem övezte, úgy tartották, hogy segít elűzni a gonoszt. E célból kis zacskóba tették, és az ajtó fölé akasztották annak érdekében, hogy a lakókat megvédje az ártásoktól, rontásoktól. A ház bejárata mellé ültetett borókával a boszorkányokat igyekeztek távol tartani.

Sokan hitték, hogy elégetése után a füstje megvéd a leprától és pestistől, ez a hiedelem olyannyira tartotta magát, hogy a második világháborúban a francia betegápolók borókát égettek a kórtermekben a járványok kifüstölése céljából. A művészetekben a női erény szimbólumaként jelenik meg, a Feng Shui pedig a tolerancia, megértés és empátia növényeként tartja számon. Ma már a magyar női utónevek között is szerepel, sőt Weöres Sándor is megemlékezett róla egyik gyermekversében: „Mély erdőn Ibolya-virág, Elrejt jól a boróka ág”.

Érdemes szedni

A közönséges boróka sokoldalúan felhasználható, érdemes gyűjteni belőle. Szedésénél terítsünk a tövek alá ponyvát vagy fóliát, majd óvatosan ütögetéssel rázzuk le a bogyókat az ágakról. Miután az éretlen zöld színűeket, leveleket, ágdarabokat kiválogattuk, az érett bogyókat vékony rétegben terítsük szét árnyékos meleg helyen, így szárítsuk meg.

Miért hasznos?

A borókabogyóból az 1500-as években egy holland patikus egy új, olcsó vizelethajtót készített, ami ginnek nevezett el. Az ital persze nem e hatása miatt  lett nagyon népszerű, sőt annak ma már csak egyik alkotóeleme a borókabogyó, viszont a gyógyító ereje kétségtelen. A népi gyógyászat is évszázadokon át alkalmazta a húgyuti problémák és az epekő betegség gyógyítására.

Eredményesen használták a köszvény kezelésére is, hiszen ez a betegség a vér magas húgysav szintje miatt az ízületekben lerakódó húgysav kristályok következtében alakulhat ki. A borókabogyó jó hatással van az emésztésre és segít abban, hogy gázok távozzanak a belekből és így megszűnnek a bélgörcsök. A termés forrázata, tinktúrája illetve illóolaja is növeli a vese folyadékszűrő képességét, enyhe görcsoldó és fertőtlenítő is.

Külsőleg a reumás, köszvényes és egyéb ízületi bajokkal küzdőknek érdemes használni, bedörzsölő szerként enyhíti a fájdalmat, izomgörcsoldó, csökkenti az ödémát. Masszázsolajban alkalmazva serkenti a vérkeringést, ezáltal méregteleníti a szervezetet.

A kozmetikában is alkalmazzák, főleg a zsíros bőrre jó, hiszen szabályozza a faggyúmirigyek működését. Miután a sejtek anyagcseréjét is ösztönzi, a cellulitis elleni készítményekben is megtalálható. A visszeres, seprűeres, rossz keringésű lábak kezelésére, ápolására is alkalmazható. A boróka gyantájából gyógyszappanokat, kenőcsöket, szeszes oldatokat is készítenek, melyek hatásosak különféle bőrmegbetegedések, például pikkelysömör esetén.

Így használd

A borókát érdemes fűszerként is használni, kiváló ízt ad a vadhúsoknak és egyben serkenti az emésztést, étvágyjavító és gyomorerősítő hatású is. Készíthetünk belőle gyógylekvárt és pálinkát is. Fontos azonban, hogy fogyasztását nem mindenkinek ajánlják. Állatkísérletekben leírták, hogy a boróka serkentheti a méhösszehúzódást, ezért terhes nőknek nem ajánlott, illetve nagy mennyiségben irritálhatja a vesét, így veseproblémák esetén szintén kerülni kell a fogyasztását.

A borókából az ügyes kezűek szép dísztárgyakat is készíthetnek, hiszen jól faragható és fényezhető fa, dobozkák, egyedi bútorok díszítésére, berakására szívesen használják. Alkalmazzák a ceruzagyártásban, hangszerkészítésben, de készül belőle ostornyél, pipaszár és sétapálca is. Díszíti a kertet is, ma már nem ritka, hogy a parkokba is sokszor ültetnek belőle. Sőt, ha kicsinosítjuk, a borókából kerti karácsonyfánk is lehet, ahogy az régen szokásban is volt.