Amitől még az influenza is retteg

A népnyelv sokféleképp emlegeti ezt a Közép-Európában és hazánkban is gyakori növényt, hívják gyepűbodzának, bodzafának, bojzának, csetének, fái bodzának is, általában erdőszegélyeken, kevéssé bolygatott területeken találjuk, manapság már termesztik is Európa több országában, de ennek főként az USA-ban van hagyománya.

Külleme

Hogy milyen is a fekete bodza, nem értelmetlen kérdés. A név hallatán szinte mindenkinek a több méter magasra is megnövő cserje, vagy fácska jut eszébe, melynek ágai fiatalon még zöldek, idősebb korban szürkésbarnák, belsejük puha fehér, virága édes illatú, benne a porzók sárgák. Létezik azonban ennek a bodzának egy testvére, a földi bodza – gyalog bodzaként is emlegetik – melynek bogyója és gyökere is mérgező hatású. Megkülönböztetni őket azonban könnyű, hiszen utóbbi csak kb. másfél méterre nő, szára nem fásodik, a virágai kellemetlen illatúak és a porzók bíbor vagy fekete színűek.

Mikor és hogyan érdemes gyűjteni?

A bodza május közepétől június végéig virágzik. A virágszedés időpontját akkorra kell időzíteni, mikor a külső virágok már kinyíltak, a belsők viszont még bimbósak. Éles metszőollóval vágjuk le az egész virágot és lazán rakva tegyük edénybe. Semmiképp se műanyag zsákba vagy zacskóba gyűjtsük őket, mert így a befülledés, préselődés miatt könnyen megbarnulhatnak. A jó feketebodza-virág szárítmány (drog) titka, hogy virágokat lazán kiterítve, széltől védett árnyékos helyen szárítsuk meg. Érett, fekete bogyóterméseit is kocsánnyal együtt vágjuk le.

Érdemes forgalmas helyektől távol szedni a bodzát, a szennyeződéseket könnyen összeszedi a növény, bár ez inkább a bogyókra jellemző. Kutatások szerint a virágok gyakorlatilag alig tartalmaznak nehézfémeket, mert a növénynek még nincs ideje ezeket felhalmozni, ez a bogyóra már nem igaz, így mindenképp figyeljünk arra, hol gyűjtjük a bodzát.

Szépít, vírust öl, fájdalmat csillapít

A népi gyógyászatban a bodza volt „a szegényember patikája”: ennek főzetével kezelték a székrekedést, a szemgyulladást, a gümőkórt (TBC), de használták vértisztítónak, fájdalomcsillapítónak, hánytatónak, vizelethajtónak, köptetőnek, hámosítónak is. A bodzát főként a megfázásos, téli időszakban érdemes fogyasztani. A és C vitaminban bővelkedik, és ahogy a kutatások igazolják az influenza vírus-törzsek elleni harcban is hatékony. Mint kiderült a fekete bodza egyik fehérjéje, elbontja a vírus ama fehérjéjét, amelyikkel feloldja a sejtfalakat, így a vírus nem tud behatolni az élő sejtekbe, nem tud szaporodni, vagyis a betegek jóval előbb elkezdenek gyógyulni. Sőt a cukorbetegség kezelésében is segíthet, a kísérletek már folynak ennek kapcsán.

Izzasztó és vizelethajtó, emellett enyhe hashajtó hatása is van, reumatikus problémák kezelésében a Kneipp kúra része. Nagymamáink bodzavirág-vízzel tisztították az arcukat a szeplőktől és a leégéstől, régen sok nő használta, mivel azt tartották róla, hogy megtartja a bőr szépségét, fehérségét és megelőzi a bőr foltosodását.

A bodza varázsa

Mint sok gyógynövényt, a bodzát is számos babona, hiedelem övezi. A csodaszép virágban úgy tartják, varázserő lakozik, mely megvéd a veszedelmektől, gyakran ezért is ültetik dísznövényként a házak közelébe.  Ugyanakkor az Őrségben pontosan ellenkezőleg azt tartják, hogy a bodzát nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám, szerintük a bodza az ördög, a gonosz lelkek fája.

Még az állatokra is kiterjedt a hiedelem, mert úgy gondolták, ha a sertések óljában bodzaág van szétterítve, akkor az megvédi az állatállományt. A palócok szerint, ha a bodzára taposnak, meghajlítva földet hordanak rá, akkor a tehénből, a disznó sebéből kihull pondró. A Csereháton ugyanezt várták a bodza letépett ágacskáitól.

Egyes helyeken boszorkányos erőt tulajdonítottak neki, másutt épp azt gondolták, hogy a rontó erőket tartja távol. Sokfelé úgy vélték, hogy a bodzabokor alatt nem jó elaludni, mert elvarázsolja az embert. Mondták, hogy Júdás bodzafára kötötte fel magát, ezért is van, hogy a növényen megtelepedő gombát júdásfülgombának nevezik.

Inni, enni, festeni

A bodza az egyik legrégebben alkalmazott európai festőnövény, különböző adalékanyagokkal barna, kék, ibolya, bíbor és fakókék, a levelekből pedig zöld festékanyagot készítettek. A sárga színhez levele és kérge használható, lila-kék színeket pedig gyümölcsétől kaphatunk.

Mivel a bodza idősebb ága hosszú, rugalmas és szilárd rostokból áll, egyenes szálfutású farész veszi körül, így régen kiváló, szilárd és tartós ásó- és lapátnyeleket készítettek belőle. Ugyanebből az okból nagyon régóta fúvós hangszereket: furulyát, tilinkót, kavalt is készítenek belőle. A régi kovácsműhelyekben bodzahajtást használták fújtatóhoz, a halászok pedig a hálóvarró tűt faragták belőle. A biokertészetben pedig ma is használják rovarűző hatása miatt.

A gasztronómia terén - szörp-, bor, pálinka, likőr, lekvár, palacsinta – hosszú a lista, mi minden készíthető ebből a csodálatos gyógynövényből. Bogyói szederrel vagy almával vegyítve lekvár főzésére alkalmasak, de manapság a legdivatosabb szörpöt készíteni belőle, íme, a bevált receptek.

Bodzaszörp (télire)

Hozzávalók: 40 szép bodzavirág, 5 liter víz, 4 citrom (2 héjastól, 2 hámozva), 4 kiló cukor, 12 deka citromsav, 1 evőkanál szalicil.

A vizet felforraljuk, és amikor langyosra hűlt, mindent beleteszünk. A virágokat nem kell megmosni, viszont csak tiszta levegőjű helyről szedhetjük. Az egészet jól összekeverjük, és 5 napig érleljük. A hatodik napon leszűrjük, üvegekbe töltjük. Hígítva használjuk fel.

Bodzaszörp (azonnali fogyasztásra)

Néhány, kb 5-6 jókora bodzavirágot beáztatunk 5 liter vízbe 2 napra. Leszűrjük, beleteszünk egy vékonyra karikázott citromot, 70-80 deka cukrot és 1 deka borkősavat. 2-3 napig állni hagyjuk. Időnként megkeverjük, majd széttöltjük üvegekbe. Lehűtjük, és máris fogyasztható.

Ha pedig a szörp nem sikerülne, itt egy recept, amit elkészíthetünk majd később a bogyójából is.