Beszélgetés Szőke Andrással
Czirbus Zoltán: Beszélgető partnerem Szőke András Balázs Béla-díjas és Karinthy gyűrűs filmrendező. A művészettel, szórakoztatással foglalkozó személy hogyan kerülhet kapcsolatba a gyógynövény ágazattal?
Szőke András: Badár Sándor barátom szokta mondani mások arcára mosolyt fakasztva, hogy „ Minden Szentessel kezdődött”. A Horváth Mihály Gimnázium, a szellemi közeg és közösség más szemléletet adott 70-es és 80-as években, segített a fiataloknak a keresésben és a rácsodálkozásban sokszor a „nem megszokott módon is”. Nem voltam jó tanuló fizikából, kémiából és biológiából. Van egy másik megközelítés, amely talán abban a korszakban sok hasonló életsorssal mutat hasonlóságot. Ehhez meg kell említenem egy család nevét Szentesen: „a Baloghék”, ők voltak szomszédjaink, gyógynövény és állat felvásárlással foglalkoztak, szinte a nap huszonnégy órájában. A legfurcsább emberek fordultak meg az utcánkban. Nyaranta az akkori kisgyerekekhez hasonlóan én is zsebpénzt szerettem volna gyűjteni és joggal adódott, hogy több évig fizikailag találkoztam egyszerre piócával, éti csigával, több tonna szarkalábbal, kamillával, bodzával, szárítva, vagy hajnalban párásan, zsákolva, vagy padlásokon. Semmivel sem összehasonlítható az illat vagy szín kavalkádja, amely akkor ért. Sok év telt el. A nyolcvanas évek végén a magánéletemben történt szomorú és intenzív betegség pedig újra visszavitt a gyógynövények, fűszerek világába. Alternatív és érintéses technikákat kellett elsajátítanom. Ez még mindig 1989 előtt volt, tehát nem volt egyszerű régi recepteket, távoli technikákat megismerni, elsajátítani. Sokszor édesanyám mondataiból, a kubikos nagyapám padlás-titkaiból építkeztem és tudatosan elkezdtem a filmes munkám mellett gyűjteni az archív és régi kiadású könyveket, írásokat. Ez a kilencvenes évekre egy párhuzamos világot hozott létre bennem. Budapesten több szállodában dolgoztam masszőrként a filmezés mellett.
Czirbus Zoltán: Hogyan kapcsolódtak ehhez a gyógy és fűszernövények?
Szőke András: A vendégeimnek, pácienseimnek a legjobb, legdrágább készítményeket vásároltam. Magyarországon még nem volt forgalomban „Svédkeserű”, tehát Trabanttal Bécsből hoztuk a keveréket és otthon áztattuk hetekig. Maria Treben „kszerokszozott” másolataiból olvastuk, mert még a könyveit nem adták ki itthon. Volt, hogy a nyolcadik kerületben, a Sárkány utcában, a belső udvaros társas házban átkopogott a szomszéd, hogy mi az az átható szag, amely a búzacsíráztatásból származott. Kísérleteztem és mindenkit megnyugtattam. A technikák bővülésével úgy éreztem, fontos, hogy a pácienseimnek olyan anyagokat adjak, amelyről tudom, hogy miből állnak. Mivel nem voltak még könnyen elérhető hazai alternatívák, így a meglévő receptek alapján magunk kezdtük készíteni a kivonatokat, macerátumokat, kencéket, pakolásokat, olajkeverékeket.
Czirbus Zoltán: Az alapanyagok honnan származtak?
Szőke András: Először visszamentem Szentesre begyűjteni, de már semmi sem úgy volt, amint emlékeztem. 1989-ben a Bakonyban vettünk egy házat egy faluban és jobb híján a falu körüli erdőkben, mezőkön gyűjtöttünk, mert nem volt sokhektáros termesztésre alkalmas mezőgazdasági területünk. Később kiderült, hogy nagy elődök tették ugyanezt, ugyanitt, például Szalay esperes úr, Halimbán.
Czirbus Zoltán: Hogyan látod az ágazat jövőjét?
Szőke András: Fontos tudni, hogy ma a Gyógynövény Szövetség és Terméktanács tagjainak körében átfogó és összetett érték halmozódott fel. Ez jelenti a növények kutatását, termesztését, termékek gyártását, a professzionális oktatást. A tagok közül sokan a gyógyszeriparban is meghatározóak. A modern és a tradicionális szellemi értékek birtokukban vannak. A szervezetnek minden taggal együtt van a legnagyobb hatékonysága, mindenkire szükség van! Európában, más országokban hatékonyabban működik a hasonló szervezetek érdekérvényesítése, ennek oka, hogy jól láthatóan az üzenetek és a kereskedelmi mutatók miatt a teljes költségvetésük legalább tíz százalékát a kommunikációra, a marketingre, az ismeretterjesztésre fordítják. Példaként a játékfilmgyártást hoznám: egyedi produkcióknál az összes költségvetés 40 százalékát különítik el kommunikációra. Így kerül jól a köztudatba egy üzenet. Ebben erősödni kellene.
Czirbus Zoltán: Milyen célokat szeretnél megvalósítani a közösségben?
Szőke András: Fontos lenne egységes és dinamikus erős arculat, amely más ágazati formákban már sikeresen és hatékonyan megvalósult. Birtokba kellene venni a modern közösségi médiát, hogy naprakészen tájékoztathassunk, megszerettethessünk, informálhassunk, taníthassunk. Ezt ma hazánkban a jelenlévő külföldi tulajdonú szereplők már alkalmazzák, termékeladási adataik alapján sikerrel. Nekünk ugyanez rendelkezésünkre áll, használnunk kell.
Nem várnám meg, hogy hozzánk jöjjenek, nekünk kellene mennünk a fogyasztóhoz. Szervezetünkben sűríteném a műhelymunkát, szakmai csoportokat hoznék létre szegmentált feladatokkal (Kárpát-medencei kapcsolatok, edukációs tréningek, oktatás, fesztivál és több szakmai szintű megjelenés, éves szinten saját expo létrehozása stb.). Kevés terméktanács létezik Magyarországon, ahol a marketing stratégiához a szervezeten belül adottak a feltételek. Mások kívülről hoznak mindent, nekünk mindenünk megvan. Hosszútávon lelkesíteném a csapatot és megosztanám a feladatokat.
Bizakodó vagyok, mert az új weboldal az új irányt mutatja.