A bíbor kasvirág az év gyógynövénye 2020-ban

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya 2013-ban indította útjára az Év Gyógynövénye című kezdeményezését, melyben az elmúlt években olyan fontos, ismert és kevéssé ismert gyógynövényekre irányult a figyelem, mint a máriatövis, a citromfű, a galagonya, a kamilla, a mák, a levendula és 2019-ben a közönséges orbáncfű. A kezdeményezés célja a kezdetektől az, hogy évről évre újabb gyógynövényre irányuljon a figyelem, és ezáltal a növénnyel kapcsolatos ismeretek, hatásával, alkalmazásával összefüggő fontosabb információk az érdeklődők széles köréhez jussanak el. 2020-ban a bíbor kasvirágra került a sor, hogy részletesebben megismerje a nagyközönség. 

A kasvirág fajok, köztük a bíbor kasvirág (Echinacea purpurea L.) is Észak-Amerikából származnak, de Európában is termesztett gyógynövények. A növénynemzetség latin neve a görög echinosz, azaz sündisznó, szóból származik, és kasvirágfélék jellegzetes virágzatára utal. Gyógynövényként már igen régóta alkalmazzák: valamikor az észak-amerikai indiánok egyik legfontosabb orvossága volt, így a kontinensre kerülő amerikai telepesek az őslakosoktól vették át használatának hagyományait és főként különböző fertőzéses eredetű betegségek kezelésére használták. Az antibiotikumok megjelenésével egy időre háttérbe szorult a kasvirág fajok használata, majd a 20. század első felében német kutatók felismerték gyógyászati jelentőségét és immunmoduláns aktivitását. A kasvirág fajok hatóanyagainak és hatásmechanizmusának kutatása azóta is tart. Termesztése Európában legnagyobb területen Németországban történik, ahol a legnagyobb forgalmú gyógynövények közé tartoznak. A gyógyászatban eleinte inkább a közeli rokon keskenylevelű kasvirágot (E. angustifolia), valamint az erre nagyon hasonlító halvány kasvirágot (E. pallida) alkalmazták. A bíbor kasvirág termesztésével Európában az 1930-as években kezdtek el foglalkozni, a legtöbb készítménynek ez a faj az alapja és a legtöbb kutatási eredmény is a bíbor kasvirág esetében áll rendelkezésre.

Az Európai és Magyar Gyógyszerkönyvekben a bíbor kasvirág szárított gyökere (Echinaceae purpureae radix) és virágzó hajtása (Echinaceae purpureae herba) szerepel, mint hivatalos gyógynövénydrog, de a WHO-, ESCOP- és EMA-Monográfiák is részletesen tárgyalják. A bíbor kasvirág tartalmú készítmények általában az ezekből készült kivonatot tartalmazzák, de a friss növényből előállított présnedvet is alkalmazzák a gyógyászatban. A gyökeret és a herbát teaként is alkalmazzák. Drogjai bizonyítottan felhasználhatóak megfázás, a felső légúti és a kiválasztó szervrendszer krónikus megbetegedései esetén, de nehezen gyógyuló sebek és fekélyek kezelésére is használatosak. A bíbor kasvirág hatóanyagaival, gyógyászati alkalmazásával és terápiás indikációival következő cikkünkben részletesen foglalkozunk.