Erősítsd a szívedet, edd a galagonyát!

Honnan ismerhető fel?

A rózsafélék családjába sorolt növény szúrós ágú, kistermetű, fehér kérgű, lombhullató fa, ami akár 2-3 méterre is megnőhet. Piros bogyóit kemény, vörös, fényes héj borítja. Virágai fehérek, fűszeres illatúak, gyümölcsei kis almákra emlékeztetnek és fürtökben lógnak. Általában áprilistól júniusig virágzik, termése augusztustól októberig érik. A legelők és erdők szélénél gyakori, egész Európában otthon van. A Kárpát-medencében négy faj őshonos, az egybibés galagonya, a fekete galagonya, a rózsaképű galagonya és a cseregalagonya, nálunk az egybibés a leggyakoribb. A virágzatot és a virágos hajtásvégeket általában májusban, a virágzás kezdetén, az első bimbók nyílásakor érdemes gyűjteni, míg a terméseket a teljes érés előtt általában szeptemberben, amikor még nem lágyultak meg.

A galagonya múltja

A galagonyát már az ókortól fogva ismerik, de korántsem az orvoslásban használták. A történelem során számos babona, hiedelem született a növény körül, hol a szerencse, hol a balszerencse hordozójaként tekintettek rá.

A görögök és rómaiak például a reménnyel, házassággal, szüzességgel kapcsolták össze, így az esküvőkön a nyoszolyólányok és a menyasszony is kapott belőle. A csecsemők bölcsőjébe azért tették, hogy elűzze a gonosz szellemet, a germánok pedig a halottak lelkének mennybe jutását várták tőle. A keresztények viszont a balszerencse és a halál növényeként tekintettek rá, mert Krisztus töviskoronája galagonyából készült.

Még ma is sok helyütt babonák övezik, a britek például a virágzó galagonyaágat nem viszik be a házba, mert az halált jelent, másutt szent növényként tisztelik, mely jó termést, szerencsét hoz a gazdának, Szent Iván éjszakáján vagy Mindenszentekkor pedig tündérvarázslatban lehet része annak, aki galagonyabokor alá ül.

Nálunk pozitív csengése van a növény nevének, némileg köszönhetően annak is, hogy Weöres Sándor kedves verset írt róla, amit aztán Halász Judit és a Sebő együttes el is énekelt, így aztán a galagonyáról sokaknak az jut eszébe, hogy „őszi éjjel izzik”. Sebő: Galagonya

Gyógyvarázs

Nem kell azonban a tündérekre várni, mert már a galagonya elfogyasztása is „varázserejű”: szívünk megmentőjeként is szokták emlegetni. Rendkívüli szíverősítő és szívnyugtató hatása van ugyanis. A koszorúér-betegségben szenvedőknek kifejezetten ajánlják, hiszen serkenti a szívizom vérellátását, értágító és vérnyomáscsökkentő hatása van. Az öregkori panaszokra pedig szinte kötelező fogyasztani, méghozzá folyamatosan.

Sok gyógynövénnyel szemben a galagonya hosszabb ideig tartó alkalmazása teljesen veszélytelen, nem okoz hozzászokást, nem halmozódik fel a szervezetben. És a terhesség alatt is fogyasztható. Stressz oldóként is használható, ugyanis a központi idegrendszerre hat a szorongást is lehet vele kezelni, nyugtató, altató hatása van.

Mit készítsünk belőle?

A galagonyát nyersen általában nem fogyasztjuk, viszont készíthető belőle tea, lekvár, alkoholos kivonat, zselé, mártás, sőt méz is. Íme, két recept a kísérletező kedvűeknek.

Szívlekvár

A megtisztított piros bogyókat főzés előtt nyomkodjuk szét, és annyi vizet öntsünk rá, hogy egyharmadáig ellepje, tegyük hozzá a cukrot, majd főzzük puhára. Utána szitán törjük át, és lassú tűzön, állandóan kevergetve sűrítsük. Gőzöléssel tartósítsuk.

Szívbarát tinktúra

Egy csészényi galagonya virágos ágvég, két csészényi cseresznyepálinka kell hozzá. A virágos ágvéget mozsárban össze kell törni, majd pálinkába önteni. Egy hónapig, fénytől védett helyen kell érlelni, majd fogyasztható is.