Felüdít és megnyugtat: citromfüvet a pohárba!
Az előkelő hölgyek gyógynövénye
A citromfű vagy ahogy a népnyelv emlegeti a kerti méhfű, citromszagú melissza, mézfű, méregnyomófű a nyár egyik legkedveltebb gyógynövénye. Finom íze miatt sokszor készítenek belőle limonádét, szörpöt, ami a forró napokon igazán üdítő finomság. Bele sem gondolunk sokszor, hogy milyen egészséges itallal hűsítjük magunkat.
Botanikai leírása
A citromfű az árvacsalán-virágúak rendjébe, az ajakosok családjába tartozó faj. Terjedő tövű, lágyszárú évelő növény. Gyökerei a gyöktörzs elfásodó csomóiból erednek, vékonyak, sárgásbarnák. A gyöktörzsből tarackoló sarjak fejlődnek, melyek végükön felemelkedve föld feletti hajtásokká alakulnak. Szára felálló, bokrosan elágazó, levelei keresztben átellenes állásúak, nyelesek, tojásdad alakúak, szélei fűrészesek.
Virágai a felső levelek hónaljában álörvökben helyezkednek el, bimbós állapotban sárgák, kinyílás után fehérek. Július elejétől augusztus közepéig virágzik. A virágok bőven termelnek nektárt, jó mézelő, ezért is adta a népnyelv neki a méhfű elnevezést. Termései makkocskák, tojásdadok, simák, szinte fekete színűek.
Értékes hatóanyaga a megszárított, földfeletti virágos, leveles hajtásban és leveleiben van. Hivatalos drogként szerepel a legtöbb európai ország gyógyszerkönyvében és keresett termék a friss növényből vagy a herbából kivont illóolaj is, hiszen a növény citrom illatú, íze aromás.
Az arabok hozták
Eredetileg a Távol-Keleten honos növény, arab kereskedők juttatták el Spanyolországba, később bencés szerzetesek révén került Németországba, ma már az Egyesült Államokban is nő. Hazánkban vadon főként a Dunántúl délkeleti részén erdős, sziklás, cserjés, szárazabb helyeken fordul elő, de évtizedek óta termesztik változó nagyságú területeken. Meleg- és fénykedvelő gyógynövény, még a szárazságot is jól tűri, de a hosszú aszályos idő megviseli. A szélsőségesen rossz talajok kivételével mindenütt megterem, de legjobban a meszes, középkötött, mély rétegű és jó vízgazdálkodású talajt kedveli.
Ha szeretnél a kertedbe
Magvetéssel és palántázással is szaporítható, általában palántaneveléssel termesztik. Mivel terjedőtövű növény a tőosztással is lehet próbálkozni, főleg a kis házikertekben, a magról kelt citromfű lassabban fejlődik.
Begyűjtését kézzel vagy sarlóval kell végezni, a teljes föld feletti részt vágjuk le. Az első évben csak augusztus-szeptembenben, később már kétszer is lehet aratni: június végén és augusztus elején. Mivel a levelek nyomásra érzékenyek és gyorsan barnulnak, azonnal szárítani kell őket, a legjobb az azonnali műszárítás. Tárolni pedig száraz, szellős, napfénytől védett helyen kell.
Szegény szomszéknak is jár
A citromfüvet régóta használják gyógyításra, a népi orvoslás bélfúvódás és kólika ellen alkalmazta. A XVII. század híres herbalistája, Culpeper annyira hitt benne, hogy következőként ajánlotta:
“Készítsenek a nedvéből cukorral szirupot… és minden előkelő hölgy házában legyen belőle annyi, hogy jusson a szegényes beteg szomszédok gyenge gyomrának és beteg testének gyógyítására is.”
A citromfű a gyomor és az idegek barátja is, étvágyjavító, bélbántalmakra és szívproblémákra is hatásosan alkalmazható. Szorongásoldó ereje van, aki rosszul alszik segítségül hívhatja az álmatlanság ellen. Meghűléses betegség esetén pedig izzasztó hatásával segíti a láz csökkentését. Külsőleg a vírusszaporodást gátló hatásuk miatt jó alkalmazni őket például ajaksömör kezelésére.
E hatásai miatt sok gyógyszer alapanyaga, görcsoldó, nyugtató cseppekben, epeteában, fogkrémekben, szájvízben, herpesz elleni ecsetelőben is megtalálható.