Hogyan került a levendula a Pannonhalmi Főapátság gyógynövénykertjébe?
Hortobágyi Cirill atya bencés szerzetes – 2018-tól pannonhalmi főapát –, mindig is szívén viselte a monostori gyógyászati hagyományokat, az ő ötlete volt, hogy egy korábbi fejlesztési pályázat segítségével a Főapátság visszatérjen a megszakadt hagyományokhoz: a Reisch Elek gyógyszerész testvér által az 1700-as években kikísérletezett, lejegyzett és a levéltárban fennmaradt receptúrák felelevenítéséhez, újragondolásához.
A komplex turisztikai pályázat azonban ezen túlmenően is jelentősen bővítette Pannonhalma turisztikai lehetőségeit, hiszen megújult az Arborétum, rekonstruálták a híres 16 parcellás Sankt Gallen-i kertet, létrejött egy génbank a hazai gyógynövény állományból, látogathatóvá vált a lepárló üzem, teaház és ajándékbolt nyitotta meg kapuit. Majd megnyílt a Viator étterem és Pausa cukrászda révén gyógy-, és fűszernövényekből készült gasztronómiai különlegességekkel bővült. A levendula mellett (a valódi fajta, amelyet gyógyászati célra használnak, és a hibrid fajta, amely főként kozmetikum alapanyag) megjelentek az Főapátság kínálatban a kakukkfű, orvosi zsálya, citromfű és borsmenta.
A 2000-es évek elejétől kezdődően újraindul Reisch Elek gyógyszerész-testvér receptúráit felhasználva a teakeverékek és gyógylikőrök gyártása, majd 2014-től megnyílt a gyógynövény manúfaktúra, ahol szintén a korabeli receptek újragondolásával krémek, szappanok, gyógykrém gyártása.
A manúfaktúrában a gyártás folyamatait tavasztól őszig megtekinthetik a Pannonhalmára látogatók. Idegenvezetés mellett valódi turistalátványosság a lepárlás technológiájának bemutatása is.
A Főapátságban a levendula termesztése és jelenléte hosszú időre nyúlik vissza, ez a gyógynövény az, amely a gyógyászati múlttal a kontinuitást jelenti. Az elmúlt időkben új növényekkel is kibővült a pannonhalmi termékpaletta, mind a monostori termékek, mind a gasztronómiai tekintetében, lehetőség van helyben kóstolásra is.
A Főapátság 2011-ben indította el a Levendula Hetet, mint tematikus rendezvénysorozatot, amely során évről évre június végén levendulás termékekkel, szórakoztató programokkal, koncertekkel, múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, előadásokkal, vásárral - sőt idén először Szedd magad! levendula akcióval - várja a látogatókat.
De hol kapcsolódik össze a bencések és a levendula útja?
Nos, hogy ezt megértsük, vissza kell mennünk az időben.
Ami az évszázados tradíciót illeti, a monostori gyógynövénytermesztés Szent Benedek Regulájához nyúlik vissza. A 66. fejezetben azt olvassuk, hogy a monostornak mindenkor olyan élettérnek kell lennie, amelyben minden szükséges dolog - a víz, a malom, a kert, a különféle műhelyek - meglegyenek, azért, hogy a szerzeteseknek ne kelljen elhagyniuk azt.
Másrészt a 36. fejezetben a rendalapító arra is nyújt útmutatást, hogy a betegeket, legyen az szerzetes vagy zarándok, kitüntetett figyelembe kell részesíteniük az ápolóknak, és gyógyulásukat minden körülmények között elősegíteniük. Adott tehát a kert, ahol a szerzetesek megtermeszthetik a gyógyító növényeket, és a feladat, hogy gyógyító készítményeket készítsenek és használják is fel legjobb tudásuk szerint. Az írásbeliség megjelenésével a tapasztalatokat receptek formájában lejegyzik.
Márton, Lancsics Bonifác, Reisch Elek, Zsoldos Xavér
A Főapátság levéltára őriz 1201-ből egy helyi keletkezésű oklevelet, melynek hitelesítői között megtalálható a „kórház mestere Márton” szerzetes is, aki valószínűsíthető, hogy gyógyító tevékenységet is végzett.
A barokk kor végén az 1700-as években, Reisch Elek, bajor származású szerzetes, gyógyászati tanulmányait szülőhazájában végző, később Magyarországon letelepedett szerzetes írja be magát a gyógykészítmények nagykönyvébe, azzal, hogy növényi, állati és ásványi anyagokból készítményeket állított elő. A közel 600 receptet tartalmazó gyűjtemény megmaradt a levéltárban. Reich elődje, a polihisztor Lancsics Bonifác bencés is gyógyászati recepteket gyűjtött, valamint Zsoldos Xavér 1788. keltezésű Herbáriumában már magyarul dokumentálta a környék népi (gyógy)megfigyeléseit.
A bencés rend 1802-es visszaállítása után, (1786-ben a császár megszünteti a monasztikus szerzeteseket, bezárták Pannonhalmát is), a császár azzal a feladattal bízta meg a bencés szerzeteseket, hogy prédikálniuk és tanítaniuk kell. A gyógyászati gyakorlat szempontjából ez azt jelentette, hogy az orvos-patikus már nem belülről, a monostorból került ki, hanem külsős személy lesz.
Bittera és a fordulat
A 20. században újabb fordulatot vett a gyógynövénytermesztés, az 1920-as évek elején az illóolaj-ipari mágnás, kémikus Bittera Gyula földterületeket bérelt a Zalaváron és Bárándon lévő rendi birtokok területeiből, ahol illóolajos növényeket kezdett termeszteni, majd később Franciaországból vásárolt levendula magokból palántát neveltetett, és a tihanyi rendi birtokon levendulát telepített.
Ez az innovatív ötlet sikerrel járt, a magyar levendula illóolaj kelendő exportcikk lett a külföldi piacokon, a prosperitásnak a háború, majd az államosítás vetett véget.
Pannonhalmán a levendula termesztés az 1940-es években indult el, és termesztést egy körülbelül fél hektáros területen kezdték meg, amely az évtizedek múlásával egyre bővült.
Ez a kezdeti levendula parcella és későbbiekben egyre növekvő ültetvények területei fogja össze a múltat a jelennel, a szerzetesi hagyományt a jelen gyógytermékeivel, a tradíciót az innovációval, a jelent és a jövőt a Pannonhalmi Főapátság gyógynövénykertjében.