A fenyő, mint gyógynövény

Nemcsak karácsonyfa, de gyógynövény is ez az örökzöld fa.

A karácsonyi készülődés egyik fontos momentuma a családok életében a tökéletes fenyőfa kiválasztása, ami aztán karácsonyfaként díszítésre kerül és az ünnep egyik szimbóluma is. A fenyőfélék közé rendszertanilag mintegy 250 faj tartozik, karácsonyfaként azonban ennél lényegesen kevesebbet használunk, gyógyászati célokra pedig jellemzően csak néhány fajt hasznosítanak: főként a luc- és erdeifenyőt, ritkábban a törpefenyőt, feketefenyőt, jegenyefenyőt és a lombhullató vörösfenyőt.

A fenyőhöz már a régi népek is számos hagyományt kötöttek. A keltáknál december 24. volt a fenyő ünnepe, az újév kezdete, az örökzöld fenyő az örök életet, újjászületést szimbolizált a kelta hagyományok szerint. A fenyőfélék előfordulása, megjelenése változatos lehet, köztük egy- (luc- és jegenyefenyő), két- (erdeifenyő) és többtűs (három-, öt-, nyolc-) fenyők, valamint lombullható fajok is (vörösfenyő) vannak. Felhasználásuk azonban nagyon hasonló: a friss hajtásvég, illetve az abból párolt olaj a növényi gyógyászat alapanyaga.

A gyógyászat a fenyőfélék illóolaját használja elsősorban, az erdei fenyő olaja a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is szerepel (Pini silvestris aetheroluem). A fenyőolajat a friss ágvégekből, vagy tűlevelekből vízgőzlepárlással nyerik, elsősorban baktérium- és vírusellenes hatása van, számos gombafajjal szemben antimikrobás hatású, továbbá bőrvörösítő, keringésfokozó és tonizáló. Az olaj leggyakoribb alkalmazási területei közé belsőleg a légcsőhurut, hörghurut kezelése tartozik, külsőleg reumás és ízületi panaszok kezelhetők vele. A fenyőolajat általában készítmények formájában használjuk: orr- és légzéskönnyítő mellkasi kenőcsök, inhaláló szerek, izom- és idegfájdalmakra masszázs- és fürdőolajok, fürdőkészítmények, bedörzsölőszerek és kenőcsök készülnek belőle. A fenyőolaj színtelen vagy halványzöld színű, friss, balzsamos, jól felismerhetően fenyő illatú. Az erdeifenyő illóolaja biztonságosan alkalmazható: nem toxikus, nem érzékenyítő és nem fototoxikus, de ritkán irritálhatja a nyálkahártyát.

További fenyőtermékek - A fenyőfélék igazán sokoldalúan felhasználhatóak, szinte valamennyi részükből készül valamilyen termék. A fiatal ágcsúcsok, fejlődésnek indult hajtáskezdemények (a már nem alvó rügyekkel) szárítás után adják a készítmények alapanyagául szolgáló drogot (Pini turio, lucfenyő esetén: Piceae turio). A „fenyőrügyből” frissen szörp, szirup is készíthető. A fenyőbalzsam, vagy fenyőszurok, az erdei fenyő törzsének kérgén metszett bevágásokból kiszivárgó anyag, melyet tovább desztillálnak, finomítanak, így megkapva a fenyőgyantát (Colophonium) és a terpentinolajat (Terebinthinae aetheroleum). A fenyőgyantát a szappanipar használja, hegedűgyanta, valamint ragasztófolyadék készül belőle, amit ragtapaszok, kötszerek rögzítésére használnak. A terpentinolaj ipari oldószer, mészvízzel való semlegesítés után ismételt desztillációnak vetik alá, az így nyert, ,,tisztított” olajat (Aetheroleum terebinthinae rectificatum) már fel lehet gyógyászati célra használni. A fenyő fájából nyerhető száraz lepárlással a fenyőkátrány, ami oldat formájában, bőrproblémák (pikkelysömör, ekcéma, zsíros bőr) kezelésére alkalmas.

Az erdei fenyő hazánkban is előforduló tűlevelű faj, Nyugat-Dunántúlon és a Bakonyban őshonos, de gazdasági haszna miatt sok helyen ültetik: kopár, leromlott, homokos területek fásítására alkalmas. Borovi fenyőnek is nevezik, e néven a bútoriparban szokás nevezni az erdei fenyőből készült termékeket. A fekete fenyőnek Magyarországon csupán a Kőszegi-hegységben van természetes előfordulási helye. Az erdei fenyőre nagyon hasonlító faj kérge azonban a törzs felső részein szürkésfekete színű, tűlevelei hosszabbak és vastagabbak. A törpefenyő magashegységeiben honos, nálunk jellemzően kertekbe, parkokba ültetik. Ennek a fajnak az illóolaja a legértékesebb a fenyőfélék közül. A lucfenyő Észak-, és Közép-Európa hegységeiben fontos erdőalkotó fenyő, Magyarországon csak a Nyugat-Dunántúlon őshonos, de hegyvidéki részeken több helyen telpítették. A jegenyefenyő Közép-, és Dél-Európa hegyvidékein fordul elő. Magas termete miatt inkább parkokban vagy a nagyobb kertekben ültetik. A vörösfenyő Közép-Európa erdeiben honos, terebélyes lombhullató fa. Termőterületét hazánkban folyamatosan növelik. Fája értékes, az erdészek kedvelik, mivel gyors növekedésű és ellenálló.

Figyelmeztetések a fenyő olaj használatával kapcsolatban: Az olaj alkalmazása terhesség és szoptatás során ellenjavallott. Mind külsőleges, mind belsőleges használatakor járjunk el körültekintően, mivel helyi bőrvörösséget okozhat, és irritálhatja a nyálkahártyát. Különösen igaz ez a régi, lejárt olajokra, ezért mindig friss illóolajat használjunk!